KEREZSI NEMERE
THIEMANN-ETÜDE

A kiállításról
A szövetség keresése
Hangyákat látunk, amint a melegre felhozott bábjaikat menekítik vissza a mély járatokba. Néhány perc leforgása alatt a szín kiürül. A kamera a betolakodó, és természetesen a kamera mögött álló ember. A hangyák a meleget tartó nehezék alatt valószínűleg mit sem sejtve végezték délelőtti teendőiket, amikor a semmi rosszat nem akaró, de mégis beavatkozó művész spontán gesztussal felemelte azt a kőlapot, amely Walter Thiemann, 1917-ben – 26 évesen –, Brăilán elhunyt német légi felderítő kicsiny síremlékét képezi.
Az ember és a természet interakciójában minden emberi lépés következményekkel jár – ez az antropocén egyik meghatározása. Azonban a beavatkozásnak az a metaforája, amelyet a videó megragadott, érvényes az emberek közötti kapcsolatokra is: puszta létünk által, akarva-akaratlanul folyamatosan beavatkozunk mások életébe. Mindannyiunkat érint mindenki másnak az élete. Az érintettség lehet közvetlen vagy közvetett, jótékony vagy pusztító. Amennyiben közvetlen kapcsolattá alakul két ember között, szövetséghez s végső soron közösség építéséhez vezethet.
Az érintettség tudata és a szövetség keresése a művész programja, meggyőződése szerint ott, ahol nincs közösség, ott csak közömbösség lehet (Szövetség). Ez a program áthatja a kiállításon bemutatott műveket, amelyek a művész több mint húszéves alkotótevékenységébe nyújtanak betekintést. A művek a közvetlen valóság megfigyelésére és sok esetben hosszas, elmélyült kutatására épülnek.
A Három cipő című tárgyegyüttesben a nagyapjától örökölt kirakati facipő révén, szobrászati eszközökkel teremt post mortem-kapcsolatot elhunyt cipész elődjével, a lépés emlékművét alkotva meg. A Kettős tagadásban két erkölcsi mércét helyez mérlegre, a „fogat fogért” elvét az egyiptomiaknak azon hitével helyezi szembe, miszerint csak az kelhet át a túlvilágra, akinek tollúnál könnyebb a szíve.
Több munka is az embernek a természetbe (A méhesben) vagy a(z emberi) társadalomba való beavatkozását (Thiemann-Etüde, Caprices de Berlin) járja körbe. Az utóbbi a művész narratíváját történelmi léptékűvé növeli. Istennek az Özönvíz utáni emberrel való szövetsége jelképének, a felhőben megjelenő ívnek a tudományos igényű kutatásától egészen annak a kivárásáig tart, hogy ez a jel (a halo jelenségek különféle formáiban) feltűnjön a nácik és a szovjetek által okozott történelmi traumák emblematikus berlini helyszínei A szövetség keresése fölött. A kiállításon szereplő legújabb alkotásban, az áprilisban Brăilán készült videón, a várost a kikötőtől az ukrán határvidéken felsejlő fényekig végigpásztázó drón egyaránt lehet művészeti és hadászati eszköz.
Végül, a Függőleges független folyamatmű, amelyet a művész 23 évesen kezdett el a budapesti Epreskertben, az egyéni szabadság egyik lehetséges modelljét nyújtja, a földi birtoklástól való eltávolodást. A függőlegesre állított termőföldet nem lehet birtokolni, és az fokozatosan szétesik. (A természetes erózió 19 éves folyamata néhány hónappal ezelőtt hirtelen megszakadt, amikor a mű ismeretlen módon eltűnt.)
A Caprices de Berlin képeire visszatérve: a felhőben megjelenő ív reménykeltő, az új kezdet lehetőségére utal. Kerezsi hangsúlyozza azonban, hogy az ív jelentésére oda kell figyelnünk: ez ugyanis eső előtt tűnik fel, nem eső után, mint a szivárvány. Így, a halo nem a vihar utáni jutalom, hanem egy olyan szövetségnek a jelképe, amelyben az ember partner, és rendelkezik azzal a szabadsággal, hogy ne tegyen rosszat. Azt mondhatnánk, hogy őtőle függ, hogy milyen eső fog következni.
A kiállítást Beke László (1944–2022) művészettörténész emlékének ajánljuk, aki a barátság és szövetségteremtés aktivistája volt.
Székely Sebestyén György
A kiállítást rendezték: a művész és Székely Sebestyén György
A kurátorok asszisztense: Vécsei Hunor
Design: Péter Árpád
Quadro csapat: Andreea Cărăușu, Domokos Ferenc, Xenia Tinca
Köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik a kiállítás megvalósításához hozzájárultak: Leo Anghel, Bertram von Boxberg, Brăila Város Polgármesteri Hivatala, Demján Barnabás, Dobondi Lehel, Kató Zsolt, Kovács Kázmér, Marian Pascu, Raluca Pascu, Sipos Eszter, Szilágyi Kornél, Tofán Zsolt