FÜLÖP ANTAL ANDOR - TASSO MARCHINI

EGY BARÁTSÁG NYOMÁBAN

Megnyitó:

2023. október 6. 18:00

Kiállítás:

2023. október 9. – 2023. november 17.

A kiállításról

„Van valami primitívség, valami meseszerűség [...]. Van valami női báj, és ilyenkor eszembe juttatja az olasz primitívek közül Simone Martinit...” – írta Tasso Marchini egy levélben, barátjának, Fülöp Antal Andornak válaszolva, aki festményeinek reprodukcióit küldte el neki véleményezésre. Tasso a levelét Olaszországból, az Arco di Trento-i szanatóriumból postázta 1936 májusában, csupán öt hónappal a halála előtt.

Az elemzett alkotások között olvashatunk a kiállításon szereplő Lány mandolinnal című festményről is: „A kompozitio itten volt azt hiszem a legszebb, de amilyen nehéz volt, éppen olyan jól oldottad meg. Igen finom a fej és tele van bájjal, szinte pasztellszerű, nem beszélve a gyönyörű nyakról és nagyszerűen megfestett gallérról. Egyedül a hajjal nem vagyok teljesen megelégedve, habár stílszerű a többihez”, írja empatikus melegséggel az, akit a kolozsvári művészeti élet szívének tekintettek a kortársak, s aki sokakra, iskolatársaira, de még a mestereire is nagy hatással volt.

Tasso Marchini levelei Fülöp Antal Andorhoz Máramarosszigetről (1932), Temesvárról (1934) és Arco di Trento-ból (1936) | magángyűjtemény

Az olasz-szerb származású Tasso Marchinit (1907–1936) az első világháború viszontagságai vetették előbb Nagyváradra, majd Kolozsvárra, ahol az éppen induló Művészeti Iskola első évfolyamára iratkozik be. A 29 éves korában elhunyt festő emlékezetét beezüstözte a még életében kialakult mítosz, amelynek alapja kedvessége és roppant tehetsége volt. Néhány év alatt, már az iskolai évektől kezdődően sikerült egy olyan festészeti életművet megteremtenie, amelyben sajátos stílusjegyek, biztos rajztudás és hihetetlen színérzék nyilvánult meg, amely temperamentumosan fejezte ki rajongását az élet iránt.

Tasso Marchini és Fülöp Antal Andor (1908–1979) barátsága a gyerekkorba nyúl vissza, és miután Tasso beiratkozott a művészeti iskolába, meggyőzte félénkebb barátját, hogy néhány hónappal később ő is beiratkozzon. Fülöp Antal Andor művészi fejlődése, természetével összhangban, fokozatos volt. 1929-ben Rómába látogatott, ahol a kora reneszánsz mestereket csodálta, és nem mert ecsetet venni a kezébe. Mire saját hangját megtalálta, és sikeresen bemutatkozott a bukaresti Hivatalos Szalonban (1932) és a Fiatal erdélyi képzőművészek kollektív kiállításán (1933), addigra egy spanyolnátha szövődményeként, 1934-ben elvesztette látását az egyik szemére. Ezt követően hosszabb időnek kellett eltelnie, hogy ismét bátorságot merítsen a rajzoláshoz és festéshez.

Kiállításunk ihletője Fülöp Antal Andor Margit zöld ruhában (1939) című festményének a felbukkanása volt, amelyet a tulajdonos a #41. Quadro Aukción eladásra bocsát. A lappangó kép előkerülése arra ihletett, hogy a festőnek a Tassóval való barátságának a nyomába eredjünk s az eredményeket kiállításon mutassuk be. A két művésznek egymásról festett arcképe, Fülöp Antal Andornak a saját festményeibe bekomponált Marchini-művek reprodukciói, mind a baráti szeretet vallomásai. Mi azonban nem ezeket a festészeti dialógusokat kívántuk bemutatni ezúttal, hanem inkább ritkábban látható képekből építeni egy diskurzust, úgy, hogy a két művész nagyon eltérő habitusát hagyjuk érvényesülni. Így sikerült a kiállításunkra gyönyörű kompozíciókat és csendéleteket beszerezni mindkét művésztől, olyanokat is, amelyeket utoljára a harmincas évek elején láthatott a közönség a bukaresti Szalonban. Keresgélésünk legnagyobb és nem remélt hozadéka két azonos kinézetű jegyzetfüzet megtalálása volt. Az egyiken olvasható a név: Tasso Marchini, és a festő 1932 körül készült tusrajzait tartalmazza. A másik füzetben pedig Fülöp Antal Andor rajzai láthatóak, amelyek 1934 és 1939 között készültek. Mindkét füzetet Fülöp Antal Andor őrizte meg majdnem egy fél évszázadon keresztül, mint a legnagyobb barátság emlékét. Fülöp Antal Andor rajzai által első alkalommal tekinthetünk be a festő kezdeti periódusának kereséseibe és ihletforrásaiba; ezekben érezhetjük meg azt a fiatalos, de harmonikus érzéki erőt, amely a későbbi festményekben mindinkább spiritualizált eleganciává merevedik.

Fülöp Antal Andor (1908-1979): Margit zöld ruhában, 1939

Az anyagi nyomorral, a pályakezdés útkeresésének nehézségeivel és roppant egészségügyi megpróbáltatásokkal szemben a két barát számára az emberi szolidaritás adott erőt a folytatáshoz, és ez tette művészetüket az esztétikán túlmutatóan tartalmassá. A külvilággal szembeni elhagyatottság érzésével és a barátságban vetett bizalommal írhatta Tasso Andornak: „Rájöttem, hogy a művészet a művészeké.”

Mindkét művésznek sikerült olyan életművet megalkotnia, amely az európai korabeli irányzatokra odafigyelt és tartotta velük a kapcsolatot, de ugyanakkor egyedien kimagasló lett.

Fülöp Antal Andor születésének 115. évfordulóján, ezzel az eseménnyel szeretnénk megünnepelni a Quadro Galéria fennállásának 15. évfordulóját is, és megköszönni közönségünknek, hogy az évek során velünk tartottak és figyelemmel követték tevékenységünket.

A kiállítás keretében, a Román Televízió Magyar Adásának jóvoltából vetíteni fogjuk Huszár Irma és Emil Lungu 1979-ben készült, Az én életemben nincsen árnyék című Fülöp Antal Andor-portréfilmjét.