NAGY ALBERT

Nagy Albert (1902–1970) a romániai modern művészet meghatározó alakja volt, életműve mégsem eléggé széles körben ismert. A Magyar Unitárius Egyház kezdeményezésével és védnöksége alatt, a Kolozsvári Művészeti Múzeum és a Quadro Galéria szervezésében létrejött kiállítás több mint száz festményt, néhány ritkaságszámba menő szobrászati alkotást és számos rajzot mutat be az életműből. Ezáltal az eddigi legteljesebb Nagy Albert tárlatnak tekinthető, amely a szakértők és a nagyközönség számára egyaránt premier lesz, hiszen ennyi munkáját még a festő életében sem állították ki egyszerre.

E nagyszabású kiállítás két részre tagolódik: a Múzeum emeleti termeiben kilencven festmény és négy szobrászati mű látható fordított kronológiai sorrendben, ezen belül az életmű különböző szakaszai és főbb csomópontjai tematikus csoportosítások mentén bontakoznak ki. A kiállítás második részét képező, elemző jellegű tárlat Nagy Albert festményei mellett az eddig közöletlen írásaiból és vázlatrajzaiból készült válogatást fog bemutatni, amely a Quadro Galériában lesz megtekinthető 2021. augusztus 20. – november 12. között.

A múzeumi tárlat egy lírai bevezetővel kezdődik, amely után rögtön a hatvanas évek allegorikus főművei következnek: a görög-római mitológiából ihletődött, de a modern ember dilemmáit és problémáit egyaránt megragadó monumentális festmények; Nagy Albert korának nagy háborúit és válságait (Korea, Vietnám, Afrika) megörökítő, illetve a festő világnézetét kifejező alkotások. A modern embert foglalkozástípusokon és a testmozgás-kultúrán keresztül is megragadta a művész; ezekre a festményekre nagy hangsúlyt fektettünk, hiszen a romániai szocializmuskori művészet legizgalmasabb ember-ábrázolásai közé tartoznak. 

A kiállítás fordulópontját a Bartók Béla-i modernitáshoz kapcsolódó alkotások képezik, ugyancsak a hatvanas évekből: ezekben Nagy Albert a modern világ és a népi, ősi elemek szintézisére törekedett. Innen előrehaladva a kisebb termekbe, és visszamenve a kronológiában, az ötvenes évekből a szocialista realista valóságábrázolás különféle formáival találkozunk, amelyben az urbánus és falusi világ átalakulását egyaránt megragadja az alkotó. E képi világból szerves az átvezetés a korai, második világháború előtti művek termébe, ahol a művész még a paraszti világban kereste korának a kifejezését.

A tárlat epilógusát az „Állatok terme” képezi. Itt mutatjuk be azokat az ötvenes-hatvanas években készült képeket, amelyeknek szimbolikus tartalmát egy-egy állat révén fejezte ki a festő. E képek aktuális jelentést is hordozhatnak, mint például a Ludak című festmény, amelyet 1956-ban festett és a szabadságvágy drámai feszültségű kifejeződéseként is értelmezhetjük. A kiállítást záró Cantata profana II (1969) a természeti – állati és emberi világ – űrbevetettségével utal vissza a kiállítás elejére, a művész utolsó életéveinek kozmikus szemléletű összefoglalására.

Kurátorok: Bordás Beáta, Székely Sebestyén

Szervezők: Kolozsvári Művészeti Múzeum, Quadro Galéria

Védnök: Magyar Unitárius Egyház, Kolozsvár

Főpartner: Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy

Partnerek: Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely; Vizuális Művészetek Múzeuma, Galac; Szilágy Megyei Történelmi és Művészeti Múzeum, Zilah; Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad; Románia Nemzeti Művészeti Múzeuma, Bukarest; Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely; Gheorghe Dima Zeneakadémia, Kolozsvár

Magángyűjtemények: Böhm-gyűjtemény, Berlin; Jakab Zoltán gyűjteménye, Kolozsvár; Kolozsvári magángyűjtemény; Kovács Ádám gyűjteménye, Budapest