GY. SZABÓ BÉLA

Gy. Szabó Béla 1931–1935 között készült szén- és pasztellrajz-sorozatának grafikai lapjain Kolozsvár külvárosi részei, annak lakói és azok mindennapjai elevenednek meg. A művész ezen korai, a közönség előtt – néhány kivételtől eltekintve – eddig ismeretlen munkái meglepő őszinteséggel tárják elénk az egykori Kolozsvár jelentős szociális problémáját: a gazdasági világválság által felfokozott munkanélküliséget és szegénységet. 

1931-ben a kolozsvári Energia Villamossági Gépgyár alkalmazta mint géptervező mérnököt, és két évig a vasútállomáshoz közeli Kálvin utca 1. szám alatt lakott. Első ismert, Kolozsváron készült munkái lakhelye környezetét örökítik meg: téli kilátást az ablakból a Kálvin utcai háztetőkre, a vasútállomás környéki csavargókat. 

Első egyéni kiállítását, amelyre 1934. április 29. – május 10. között került sor, Szervátiusz Jenővel és Vásárhelyi Ziegler Emillel közösen rendezte a kolozsvári Minerva kiállítótermében. Gy. Szabó összesen ötvenkét szociális tematikájú munkát állított ki: Fellegvár környéki és Szamos-parti részek, híd alatti horgászok, utcai csavargók, részegek és mulatozók tűnnek fel grafikai lapjain. 1934-ben, a kiállítása előtt Bözödi Györgynek adott interjújában érzékletesen számolt be erről az időszakáról: „Reménytelenül és komor hangulatokban jártam az utcákon, és ekkor ragadták meg figyelmem azok az emberi figurák, akiknek nagy részük hozzám hasonlóan, reménytelenül és nehéz viszonyok között jártak meggörnyedve a gondok alatt. Ez volt a romantikus korszakom, amikor impresszionista módon szociális témákat rajzoltam meg.” 

Kiállításunk címe ennek a szociális tematikájú sorozatnak mintegy összegzésére, Gy. Szabó Béla 1935-ben a Minerva kiadásában megjelent, ötven fametszetet magába foglaló Liber miserorum (Szegények könyve) kötetére utal. A művész hat fejezetre tagolta a könyvet, így adva egy elbeszélő olvasatot a metszeteknek. A bevezető és záró fejezet között a Gaudium (Öröm), a Labor (Munka), a Quies (Pihenés) és Tristitia (Szomorúság) részeket találjuk. Ezeken a metszeteken néhány vonalra egyszerűsödnek le a szociális témájú, nagyméretű grafikai lapokról ismert jelenetek. Míg egyes szén- és pasztellrajzain nyugtalanító, ködös hangulatot teremt a szén elsatírozásával, addig metszetein ezt a feszültséget a gyéren vésett dúc feketéje által dominált, vékony vonalrajza teremti meg. 

A kolozsvári külvárosok életét bemutató munkáit a kiállítás rendezésekor a Liber miserorum fejezeteinek megfelelően csoportosítottuk. A szegények életének mindennapjaival ismerkedhetünk meg, láthatjuk örömüket, az életben maradásért végzett munkájukat, a megnyugvást jelentő pihenésüket és reményvesztett szomorúságukat. 

Az 1931–1935 között következetesen készített, önálló grafikai lapjai és fametszetei erdélyi és romániai viszonylatban az egyik legkiterjedtebb szociális tematikájú sorozatot képezik. 

Kurátor: Vécsei Hunor 

A kiállítást rendezték: Andreea Cărăușu, Székely Sebestyén, Vécsei Hunor 

Kommunikáció: Theia Golea 

A kiállítás Ferenczy Miklós, a Gy. Szabó Béla hagyaték őrzője és jogutódja közreműködésével jött létre.