Tasso MARCHINI

1907–1936

A kolozsvári Szépművészeti Iskolában tanult 1925 és 1928 között, Catul Bogdan tanár irányítása alatt. Számos tanulmányi és nyári nagybányai (1926–1928) ösztöndíjat nyert. 1928 és 1930 között az ún. Boema csoportosulás tagja – szegény diákok spontán csoportosulása, akik megosztották életüket és hitüket egymással –, illetve egyik alapítója. Első tárlata 1929-ben nyílik a bukaresti Hivatalos Szalonban, egy évvel később pedig részt vesz az Erdélyi Képzőművészek Kiállításán. Aurel Ciupe tanár irányítása alatt folytatja tanulmányait. A kolozsvári Képzőművészeti Iskola temesvári újraszervezése után az iskola befejezéséig Alexandru Popp tanárnál tanul. A temesvári Képzőművészeti Iskola 1934-es jubileumi tárlatán ő is kiállít. Korai halála miatt barátai két kiállításra írták be: 1937-ben a párizsi és bukaresti kiállításokra kiválogatandó művekhez, és 1939-ben az 1919–1939 közötti Erdélyi Képzőművészeti Kiállításra Kolozsvárt.

Életrajz

Tasso Marchini Belgrádban született 1907-ben. Édesanyja szerb származású, édesapja olasz mérnök volt. Az első világ- háború alatt elveszíti édesapját, aki egy koncentrációs táborban halt meg. Miközben édesanyjával egy szerb faluba menekültek, elszakad családjától. Román katonák találják meg, akik Váradra küldik. Teljesen véletlenül itt megtalálja egyik nagynénjét, aki gondozásába veszi, és együtt Kolozsvárra költöznek.

1925 és 1928 között a kolozsvári Szépművészeti Iskolában tanul Catul Bogdan vezetése alatt, ahol diáktársai közé tartozik Petre Abrudan, Cornel Cenan, Nicolae Brana és Letiţia Muntean. Anyagi helyzete miatt felmentik a tandíj fizetésének kötelezettsége alól, és nyári ösztöndíjjal gyakorlatozhat többek között Nagybányán. Pénztelensége kényszeríti arra, hogy 1928-ban Ştefan Gomboşiuval és Eugen Profetával együtt egy külvárosi kis házba költözzön, mely később Bohémia néven vált ismertté. Itt alakul meg a hasonló nevű művésztársaság, melynek 1930-ig tagja marad. 1929–1930 között Aurel Ciupe vezetésével végzi tovább tanulmányait. Ez idő alatt debütál a bukaresti Hivatalos Szalonban a Rajzoló (Desenatorul) című munkájával, melyet díjaznak is. Ezután a Hivatalos Szalon állandó kiállítója, emellett közös bemutatkozásokon is részt vesz, többek között az Erdélyi Képzőművészet Kiállításán. Pénzügyi okokból templomfestészettel is foglalkozik, Catul Bogdan segédjeként festi a nagycsergedi templomot, majd később Traian Bilţiu-Dăncuşnak segédkezik a máramarosszigeti és resinári templomban. 1933-ban szervezője a Fiatal Erdélyi Képzőművészek Kollektív Kiállításának. Ugyanebben az évben publikál az Astra című szigeti hetilapban egy négy cikkből álló sorozatot, melyben a széles közönséggel akarta megismertetni a modern képzőművészetet. Miután a kolozs- vári iskolát áthelyezik Temesvárra, utolsó tanulmányi éveit Papp Sándor vezetése alatt végzi, és 1934-ben részt vesz az iskola jubileumi kiállításán. Ugyancsak ebben az évben szervezi meg első egyéni kiállítását a Lloyd teremben.

Gyerekkori tüdőtuberkulózisának kiújulása véget vet művészi aktivitásának: beutalják az olaszországi Arco di Trento szanatóriumba, ahol 1936-ban elhunyt. Halála napján is vele volt menyasszonya, Letiţia Muntean, akivel sohasem házasodhatott össze, mivel nem volt román állampolgársága. Barátai úgy tisztelegtek emléke előtt, hogy munkáit 1937-ben bemutatták egy bukaresti kiállításon, melyre a Párizsba küldendő munkákat választották ki, valamint 1939-ben az Erdélyi Képzőművészeti Kiállításon (1919–1939) Kolozsváron.

(Alexandra Hodârnău)

Irodalom:

E. Szabó Ilona: Tasso Marchini retrospektív kiállítás (1907–1936), kiállítási katalógus, Kolozsvári Szépművészeti Múzeum. Kolozsvár, 1966.

Negoiţă Lăptoiu: Tasso Marchini. Bucureşti, 1984.

Murádin Jenő: Tasso Marchini. Budapest, 2008.


Művek

Weboldalunkon sütiket használunk. Néhány süti a weboldal helyes működéséhez szükséges, míg másokkal a kényelmesebb böngészési élményt szeretnénk biztosítani. A sütikről és az adatvédelmi szabályainkról bővebben tájékozódhat itt: Adatvédelmi szabályzat.
Szükséges Analitikai Marketing Elfogadom