ENTRY #1: ALEXANDRA MEREUȚI

A kiállított munkák a környező, megszokott valóság tanulmányozásának az eredményei. A látás és a rajz kapcsolatát megfigyelve jutottam el oda, hogy a képek születését mint jelenséget figyeljem meg, amely ahhoz hasonlatos folyamat, ahogy az információ eljut a szemtől az agyig. Rájöttem, hogy attól függetlenül, hogyan történik meg az információ rajz által való tolmácsolása: ha annak az eredete a valóság s nem csupán a fantázia, akkor az információ lényegében önmaga marad ennek tolmácsolása után is. Ilyenképpen minden jel fontossá válik számomra, hiszen ezek az eredeti információ maradványai. 

A munkák és kontextusuk között olyan kapcsolat jön létre, amely párhuzamba állítja az organikus (szem–agy–kéz kapcsolata) és a mechanikus gépet. Míg a kutatás első fázisában a rajz olyan tanúként szerepel, amely jelekben rögzíti a látóérzék kapacitását és a valóságot, ezen a ponton már úgy tekintünk a gépre, mint tanúra és ugyanakkor mint önmaga önálló valósággal rendelkező szemére. Itt a gép már nem az ember szolgája, nem csupán egy mechanizmus, amely a valóságra hasonlító képeket gyártja számunkra, hanem úgy tekinthetünk rá, mint egy majdnem független gyártóra, amely sajátos, noha személytelen módon olvassa le az információt. 

A videomunkák különféle utazások alkalmával készültek, ugyanazon a közszállítási eszközön, egy bármilyen útvonalon, hiszen én a folyamatra összpontosítottam, és nem az ábrázolt tárgyra. A munkák célja az, hogy a készülék képkészítési sajátosságait hangsúlyozzák, minden torzításával együtt, ennek autonómiáját bizonyítandó a vizuális anyagok megteremtésében és a valóság utánzásától való eltávolodásban. 

A rajz tanulmányozása az organikus gép megfigyelésére épül. A látás aktív megfigyelés, amely szokványos és megállásnélküli viselkedésként rögzíti és raktározza a képi elemeket. A rajz által a raktározott anyag kicsomagolására törekedtem.  A nagyméretű rajzok az organikus gépnek az emlékezés erőfeszítései által kiváltott reakciói. Olyan elemek, amelyeknek a rajz által sikerült a gép vizuális memóriájába bekerülni, illetve onnan felszínre törni. 

Ennek a tanulmánynak a során a rajz iránti érdeklődés párhuzamosan haladt a mechanikus gép viselkedése iránti érdeklődéssel. A két gép viselkedéséből levont következtetések kölcsönösen befolyásolták egymást.  Abból az érvből kiindulva, hogy a fényképezőgép az emberi szem utánzata, felcseréltem a szerepeket, és az organikus géppel megpróbáltam utánozni a mechanikus gépet. Rajzolás közben arra törekedve, hogy a nagy távolságra lévő vizuális információt megértsem, a szem azon képességével kísérleteztem, hogy utánozza a fényképezőgép zoomoló funkcióját. 

Alexandra Mereuți (sz. 1997) a Kolozsvári Művészeti és Formatervezési Egyetem grafika szakos hallgatója. A nagybányai Florean Múzeumban végzett szakmai gyakorlatot, 2018-ban pedig a nagybányai Szentháromság püspöki katedrálisban Alexandru Săsărman festő mellett egyházi freskóművészet és festészet területén inaskodott. 2018-ban az Erasmus program keretében Bariban tanult, az Accademia de Belle Artin. 

Az „Apparatus” a Quadro 21 Galéria által februárban meghirdetett entry [’εntri] pályazat nyertese. Az entry [’εntri] célja, hogy szorosra fűzze a kapcsolatot a művészek, a galéria és a közönség között, valamint hozzájáruljon fiatal művészek támogatása és bemutatása által a kolozsvári művészeti szcéna változatosságának növeléséhez.