SZABÓ TAMÁS - KÖZELEDÉS

A fotográfiában a részletek azok, amelyek által értelmet és kifejezőerőt nyer az összkép, és ez a megalkuvást nem ismerő részletekre való odafigyelés az az elv, amelyet Szabó Tamás követett, tudatosan és kitartóan, fényképészpályája során. A témák és műfajok tekintetében is igen változatos életművének állandó fókuszpontja a jelenetek oly módon történő megörökítése, hogy azok tudatosítsák a nézőben a bennük rejlő képességet a téma, a személy hiteles és őszinte feltárására. A környezetének többdimenziós megértésére képes Szabó minden alkalommal körültekintően, dokumentarista szellemben közelítette meg a kép mögött meghúzódó, vagy inkább a képben kikristályosodott történetet. Olyan műfajokban alkotott, mint az akt-, portré- vagy légi fotózás.

Az elbeszélő jelleg, amely egyszerre dokumentarista és identitásfeltáró, sajátos módon nyilvánul meg az általa készített portréfotókban. A figyelmes szemlélő számára nyilvánvalóvá válik, hogy a fényképész és a megörökített portréalany közötti emberi, érzelmi, személyes kapcsolat elsődleges és elengedhetetlen forrásává válik a képalkotási folyamatnak.

A Közeledés című kiállítás portréinak sokasága között – amelyek a Quadro Archívum Szabó Tamás-gyűjteményéből kerültek kiválasztásra – meglepő mértékben találkozunk a kolozsvári kulturális élet kiemelkedő alakjaival, a fényképész barátaival, akiknek világában szabadon közlekedett, és meghitt, őszinte pillanatokat örökített meg. A fényképalanyok olykor családi, máskor munkakörnyezetben (műteremben, íróasztalnál) jelennek meg, megint máskor pedig kikapcsolódás közben (kertben); de minden egyes esetben a kép lényege és vonzereje az alany „pózolásának” hiányában rejlik, vagyis abban a természetességben, amely által a személyiség, és nem a társadalmi személy tárul fel.

A tárlat így olyan, az 1970-es és 1980-as években készült fotóművészeti alkotásokat vonultat fel, amelyek fogalmilag leginkább a közelség szóval jellemezhetők – ez a kiállítás kontextusában kettős értelmezést nyer: egyrészt a fényképész és a modell közelsége nyilvánul meg, másrészt pedig ebből az első közelségből fakad a második, a néző és az ábrázolt személy közötti közelség. Szabó Tamás fotóinak a kiállításra készült viszonylag kis léptékű nagyításai méretük révén tovább fokozzák a bennük rejlő intimitást és egyben a figyelemfelkeltő képességüket, illetve diszkréten és meggyőzően mutatják be, hogyan alakul át a hangulati fotó a személyiség emlékének tárolójává.

Xenia Tinca

Kurátorok: Xenia Tinca, Vécsei Hunor