Eugen GÂSCĂ

1908–1989

Tanulmányait a frissen létrehozott kolozsvári Szépművészeti Iskolában kezdi 1928-ban, ahol olyan mesterei vannak, mint: Catul Bogdan, Popp Sándor, Anastase Demian és Romul Ladea. 1929-ben Tasso Marchini, Eugen Profeta és Ştefan Gomboşiu társaságában megalapítják a Boema csoportosulást. 1934-ben nyílik első kiállítása a kolozsvári Prefektúra termében, részt vesz az 1942-es Festészeti és Szobrászati Hivatalos Szalon kiállításán, majd az 1947-es Erdélyi Szalon kiállításán. Kiállításai nem remélt sikernek örvendtek, a Bukarestben szervezettek is annak ellenére, hogy a bukarestiek ellenkezve tekintettek az erdélyi művészek expresszionista megnyilvánulásaira. Részt vesz az 1968-as, az 1970-es és az 1972-es Festészeti és Szobrászati Biennálén. Tanulmányútra megy a Szovjetunióba (1961), Magyarországra (1962), Csehszlovákiába (1964), Kelet-Németországba (1966), Olaszországba, Ausztriába, Jugoszláviába (1971), Spanyolországba, Franciaországba és Svájcba (1975).

Életrajz

Dumitru Gâscă tanító második gyermekeként fiatalon árván marad, 1917-ben meghal édesapja, majd egy évvel később, 1918-ban édesanyja, Lucreţia is. Testvérével, Mitruţcal együtt nagynényjük, Elena Şerban és annak pap férje gondozásába kerülnek. 1912-ben tanúja Marosvásárhelyen Aurel Vlaicu repülési kísérletének. Elemi iskolába Gerendkeresztúron, valamint Maroscsúcson jár. Ebben az időben (1915–1919) kezd el festeni. Középiskolai tanulmányait előbb Tordán, majd Balázsfalván végzi 1921-től, ahol Flaviu C. Comşa a tanára. Ekkor hal meg testvére tüdőbajban, melyben ő maga is szenved. Jó barátjához, Tasso Marchinihoz hasonlóan az ő életét is meghatározza betegsége. Miután Balázsfalván leérettségizik, 1928-ban beiratkozik a kolozsvári Szépművészeti Iskolába, ahol tanárai Catul Bogdan, Papp Sándor, Anastase Demian és Romul Ladea. 

1929-ben Ştefan Gomboşiuval és Eugen Profetával a Hegyvölgy utca 17. szám alá költözik, ahol megalakul az úgynevezett Bohémia társaság. Beiratkozik a tanítóképzőbe, majd 1930-ban félbeszakítja tanulmányait a kötelező katonai szolgálat teljesítése miatt. 1932 és 1934 között a bukaresti Szépművészeti Főiskola diákja (eleinte a Camil Ressu, később a Constantin Artachino évfolyamában). 

1934 júliusában Csúcson, majd szeptemberig Temesváron tartózkodik Ion Vlasiuval és Ştefan Gomboşiuval együtt. Ez élete egyik legtermékenyebb periódusa. 1934. december 4-én debütál a kolozsvári Vármegyeháza üvegtermében, a kiállítást a kritika jól fogadja. 1935-ben – egy hosszabb csúcsi alkotási periódus után – Ion Vlasiuval együtt kiállítást rendez a bukaresti Mozart teremben. Erről kritikák egész sora jelent meg. 1937-ben megismeri Nicolae Tonitzát, akiről úgy nyilatkozik, hogy az egyetlen román festő, aki hatással volt rá. Petrozsényben vállal rajztanári állást, 1938-ban elkészíti a Hunyad megyei Zsiec templomának falfestményeit. 

1939-ben egyéni kiállítást szervez Bazargicban, és három művét állítják ki az „Erdély Romániával való egyesülésének huszadik évfordulója” című kiállításon, melyet az Astra egyesület szervezett. 1940-ben Lugoson, majd egy évvel később Cernăuţi-ban tanít. 1942 és 1945 között a moroieni-i tbc szanatóriumban kezelteti magát. Itt ismeri meg Viorica Selagét, későbbi feleségét. A Hivatalos Szalon gyakori kiállítója. 1946-ban szerepel az Erdélyi Képzőművészeti Kiállításon, Kolozsváron. A háború után haláláig (1989) aktív résztvevője a hazai képzőművészeti életnek. Bukarestbe költözik, 1955- től pedig a Román Képzőművészek Szövetségének tagja. 

(Székely Sebestyén György)


Irodalom:

Negoiţă Lăptoiu: Eugen Gâscă. Bucureşti, 1984.

Mariana Vida: Donaţia de grafică Eugen Gâscă (1908-1989). Muzeul Naţional de Artă al României, Bucureşti, 2007.


Művek

Weboldalunkon sütiket használunk. Néhány süti a weboldal helyes működéséhez szükséges, míg másokkal a kényelmesebb böngészési élményt szeretnénk biztosítani. A sütikről és az adatvédelmi szabályainkról bővebben tájékozódhat itt: Adatvédelmi szabályzat.
Szükséges Analitikai Marketing Elfogadom